Regős István
Egyéni látásmódja, individuális világképe az egymással ellentétes tendenciák szintetizálásával jön létre. Művészetében a klasszikus és modern festészet jellemzőit, a konzervatív és (neo)avantgarde törekvéseit ötvözi. Gyakran alkalmazza a kollázs, fotó applikáció, assemblage technikáját oly módon, hogy a vászonra, vagy a más síkra felhordott „kép” az alkotásban csaknem mindig megőrződik. Elemzői - Regős képei kapcsán- pszeudo-naív személetről, historikus-eklektikus nosztalgiák felidézéséről beszélnek, amelyre jellemző a metafizikus festészet és a giccs műalapanyagként való alkalmazása, a letisztult formavilág és a mágikus realista látásmód.
